Dr Michael Meuer:

Dr. Michael Meuer
Magyar kortás művészet
Gondolatok Gaudens Pedit kortás művészet gyűjteményében fellelhető műtárgyakról.

A differencia és az affinitás két alapvető fogalom a művek jelentésének összehasonlításához az adott művészeti kritériumok mellett. Ez egyiránt érvényes autonóm művészi egyéniségek a műveire vagy egy meglévő gyűjteményből származó műtárgyakra.
Az affinitás mindenekelőtt a már meglévő nemzetközi minőségi szinvonalok elérését jelzi, és ezzel együtt indokolja a művek összehasonlítóságát. A differencia viszont a művek megkülönböztethetőségét és egyúttal az önállóságukat hangsujozza.
A Pedit gyűjtemény a késő 80-as és 90-es évekből származó műtárgyaiból látható, hogy a fiatal magyar művészet, a politikai izoláció ellenére, mind következetesen fejlesztette a konkrét művészet hagyományait, egyúttal részt vett a XX század végén a legújabban kialakuló művészeti áramlatokban.
A Pedit gyűjteményben két súlypontot lehet felismerni: egyrészt az expresszív művészetét, másrészt a konkrét művészetét. Magyarországon, mint a művészeti világ többi részében is, e két művészeti irányzat a hagyományok tiszteletben tartása és a legkorszerűbb művészeti törekvések iránt elkötelezett.
Az expresszív irányzatot kitűnően képviseli Fehér László. Szimbolikus expresszionizmusnak nevezném a 90-es években készült monokrómiához tendáló nagyméretű festményeit -melyeken elsősorban sárga és fekete felülethez kapcsolódnak figurális, elbeszélő elemek -   már nemzetközi mércével is elismerésben részesültek. Ezekhez közel helyezkednek el Bukta Imre szürrealista-expresszív képei.
A 80-as években a nemzetközi művészet világában feltűnést keltő „fiatal vadak“ művészetével rokon irányzat jellemzői fellelhetők Kelemen Károly műveiben, melyekben azonban szüzsé és stílus szempontjából önálló kifejezés fedezhető fel. Ez szintúgy érvényes Pinczehelyi Sándor és Wahorn András figyelemre méltó a 80-as években készült festményeire.
Szívesen látnánk további képeket Szentgyörgyi József műveiből, akinek a mitológiai hajlama sajnálatos módon e gyűjteménynek csupán egyetlen képében vizsgálható, elemezhető.
Egy sajátos, a jelen kivitelizésben alig ismert kompozíció, az expresszív és a konkrét művészetből egyaránt merítő mű Hencze Tamás triptihonja. Tasisztikus-gesztus festészet módszerével, expresszív kolorittal rendelkező jeleket hoz létre, majd ezeket mint egyedülálló éles körvonalú alakokat szembealítja a háttérrel és a lágy árnyalatokkal.
A konkrét művészetet kiválóan képviseli Trombitás Tamás. A szobrászat és a festészetben egyiránt meghatóan konzekvensen kiáll a konkrét formavilág mellet. Mulasics László éppúgy mint a mentor Tölgy-Molnár Zoltán szigorú művei, melyek felidézik az arte poverát, e kontextusban figyelemre méltónak nevezhetők.
Ezzel összefüggően szeretném említeni Halász Károly műveit, melyek a konkrét művészetnek, alapvető szigorúsága ellenére játékosságot sugároznak. Végül Bak Imre egyedülálló képeit szeretném kiemelni, melyek a gyűjteményben kivételes helyet foglalnak el. Színpompás képei automatikusan felvetik azt a gondolatot, hogy egy szintézisről van szó a konkrét művészet és a pop-art között.

Hát talán nem az utóbb említett művészek tanúskodnak-e az élő hagyománytiszteletről a magyar művészetben? Művészet, mely a Moholy-Nagy-nál megnyilvánuló Bauhaus konstruktivizmusára vezethető vissza, és amelyik ezt az eredetét önálló és élő módon fejlesztette tovább. Ezért a Pedit gyűjtemény a súlypontjaival az expresszív és a konstruktív művészeten keresztül azt az izgalmas pillanatot dokumentálja, amelyben egyrészt a hagyomány és a modern művészeti irányzatok egymásra találnak, másrészt a kollektív kényszerek találkoznak az individuális kifejezésre törekvő akarattal.
Szerencsés hogy a gyűjtemény Magyarország EU-csatlakózása alkalmából Budapesten látható, és egyúttal hozzájárulhat az ország kulturális azonossága ismertetéséhez.  

Dr. Michael Meuer
Múzeumpedagógiai Centrum
München
2004, március