Műcsarnok: Peter Weibel: A nyitott mű 1964-1979 (2005-03-24)


Peter Weibel: A nyitott mű 1964-1979

2005. március 24 - 2005. május 29.
Megnyitó: 2005. március 24. 18h a művész jelenlétében


PETER WEIBEL Peter Weibel (1944) odesszai születésű osztrák művész, művészetteoretikus, média-filozófus, kurátor, az elmúlt évtizedek meghatározó művészeti gondolkodója. Párizsban és Bécsben folytatott irodalmi, filmes, valamint orvosi, filozófiai, matematikai és logikai tanulmányok után 1965-ben került kapcsolatba a bécsi akcionistákkal. Konceptualista indíttatású, testorientált, társadalomkritikus akciói mellett filmeket, majd videókat és videóinstallációkat készített, amelyekkel elsősorban a képi reprezentáció, a vizuális érzékelés és a kommunikáció problémájára koncentrált. A hetvenes években érdeklődése és munkái is médiumcentrikusabbá váltak, s a nyolcvanas évektől kezdve számos rendezvény és kiállítás (például a linzi Ars Electronica) rendezőjeként, szervezőjeként, valamint elméleti szakemberként, előadóként és tanárként az új médiumokkal, köztük is kiemelt helyen a komputerművészettel és a digitális kép témakörével foglalkozik. Magyarországon először a hetvenes években járt, Maurer Dóra meghívására, azóta többször is megfordult hazánkban. 1986 és 1995 között az Ars Electronica művészeti tanácsadója volt, 1993-99 a Velencei Biennále osztrák nemzeti biztosa. 1993-tól kezdődően a Neue Galeria am Landesmuseum Joanneum, Graz főkurátora. 1996-ban a Ludwig Múzeumban megrendezett Jenseits von Kunst/ A művészeten túl című kiállítás főrendezője volt. Munkáival szerepelt az 1996-os Műcsarnoki Pillangó-hatás, valamint az 1999-ben szintén ugyanott bemutatott Perspektíva-kiállításokon. 1999 óta az egyik legjelentősebb európai média-kutató központ, a karlsruhe-i ZKM (Zentrum für Kunst und Medientechnologie) igazgatója. A budapesti kiállításon Peter Weibel 1964 és 1979 között készült korai munkái szerepelnek. A mintegy tizenöt évet átfogó időszak Weibel művészi fejlődését érzékelteti a vizuális költészeti kezdetektől a konceptuális és kontextuális művészeten át a média-kutatásig. Weibel strukturalista alapállásból látott hozzá a vizuális médiumok vizsgálatának, amelyhez a nyelv mint az észlelés modellje szolgált kiindulópontként. Erőteljes kritikai aspektus jellemzi a művész korabeli munkáit, akcióit, amelyek kérlelhetetlen pontossággal mutatták fel nem csak a művészet, hanem a társadalom, a média hatásmechanizmusait. Szövegközpontú munkáit az újabb technikai eredetű képfajták és elektronikus médiumok (televízió, videó, számítógép) segítségével létrehozott művek, alkalmak, szituációk követték, amelyek az észlelés és a gondolkodás mechanizmusára, a reprezentáció sajátosságaira, a képek és intézmények művészetben betöltött szerepére irányították a figyelmet. Weibel művészi felfogásának radikalizmusa, metodikájának pluralizmusa a mű- és művészetfogalom átértelmezéséhez vezetett; probléma-orientált tevékenysége egy egész korszak művészetére/elméletére gyakorolt jelentős befolyást. A kiállításon mmegjelenő műtípusok- és kategóriák: 1. Vizuális szövegek 2. Kon/textusok és kontextuális művészet (1967-1977) 3. Konceptuális fotók (1967-1973) 4. Szöveg-akciók (1966) 5. Szöveg- és hanginstallációk 6. Expanded Cinema (1964-1971) 7. Interaktív művek (1967) Az eredetileg Grazban bemutatott kiállítás alkalmából külön német és angol nyelvű katalógus jelenik meg a Hatje Cantz Verlag kiadásában Hans Belting, Bazon Brock, Ursula Frohne, Boris Groys, Günther Holler-Schuster, Brigitte Huck, Peter Mahr szövegeivel.